Barcza-kastély – Tanácsháza – Községháza
Árpád utca 4.
A település 1795. évi térképén már megjelent egy kúria alaprajza, amely épület a későbbi Barcza-féle kúria helyén állott. Akkori tulajdonosai a Bezerédj testvérek, Péter és Imre voltak. Az 1700-as évek legvégén Bezerédj Péter lánya, Bezerédj Anna és Barcza Imre házassága révén történt meg a tulajdonos-váltás.
A nagyalásonyi Barcza család Veszprém vármegyei eredetű volt, a família neve első ízben egy 1544-es vármegyei nemesi összeírásban bukkant fel, ekkor Barcza Bálint és Barcza Gergely a nemesi előnevet adó Nagyalásonyban élt. 1718-ban Barcza János prédikátor III. Károly királytól adományt kapott egy szentkirályszabadjai birtokra. Az 1754–55-ös országos nemesi összeírás idején a család tagjai már Vas, Fejér, Heves, Veszprém és Zala vármegyékben is birtokosok voltak.
1857–es kateszteri térképen a kúria helyén már jelöltek egy L alakú épületet, amelytől délre kiterjedt kert terült el. Ekkor nagyalásonyi Barcza (I.) Sándort tüntették fel az épület tulajdonosaként. 1886-ban bekövetkezett halála után, gyermeke nem lévén, a csabrendeki birtokot unokaöccsére, a jogi végzettségű Barcza (III.) László törvényszéki bíróra hagyta. A mai Önkormányzat épülete helyén egykoron álló kúriát – Barcza-kúriát Barcza Mária és Barcza (I) György fia - Barcza (III.) László építtette át valamikor a 19. század utolsó éveiben historizáló stílusban.
A helyi hagyomány szerint a kúriát olasz építész tervezte át és olasz kőművesek végezték az átépítést. Az épületnek a visszaemlékezések szerint nagy levéltára és könyvtára volt, utóbbit részben a toronyszobában helyezték el. Az udvari oldalon télikertet alakítottak ki. A kúriát „ciklopsz-kő faragások” díszítették, a folyosót mozaikpadló fedte. A kőkerítésen nyíló bejárati kapu kovácsoltvasból készült, ami az új községi temető bejárati kapujaként szolgál napjainkban is.
Barcza (I.) László földbirtokos 1920-ban a településen bekövetkezett halála után egyetlen élő fia, dr. Barcza (IV.) László jogász, minisztériumi fogalmazó örökölte a kúriát, aki 1931-ben vette át a csabrendeki birtok gazdálkodásának irányítását. A földbirtokos 1942-ben hunyt el, s mivel gyermeke neki sem volt a birtokot és a kúriát öt unokatestvére örökölte: Barcza (II.) Imre, Károly és (II.) György, valamint felsőeőri Nagy (II.) Pál és Gyula örökölték vagyonát. (A Vas vármegyei eredetű felsőeőri Nagy család egyike volt azon hatvanöt nemesi famíliának, amelyek 1582-ben adományt kaptak Rudolf királytól Felsőőr településre.)
A II. világháború után a kúriát államosították, az épületet 1949 szeptemberében a földműves-szövetkezet használatába került, szükséglakások és az általános iskola osztályai is itt kapott helyet egy időre. Miután a falu vezetése a házhelyjuttatások kérdését megoldotta, a lakókat kiköltöztették és a település kulturális intézményeit telepítették a falai közé.
A hatvanas évek közepén a kúria tetőszerkezete egy részen beszakadt, ezt követően bontották le az épületet. 1969-1972 között a kastély helyére és részben annak köveiből épült a faluközpontot jelentő emeletes épület, amit kultúrkombinátként emlegettek a helyiek. Itt kapott helyet a kultúrház 250 férőhelyes színházteremmel, klubszobákkal, a könyvtár gyermek olvasó teremmel, a tanácsháza és a posta. (Építész: Gózon Imre. Kivitelező: VM. I.sz. Tanácsi Építőipari Vállalat. Összköltség: 5,5 M Ft) Az objektum megépítéséhez juttatott állami támogatáson kívül mind a bontásban mind az építésben is jelentős volt a helyiek által nyújtott társadalmi munka.
Az 1990-es években az épület a funkciók megtartása mellett újabb jelentős átalakuláson, bővítésen ment keresztül, a korszerűsítés jegyében és a megnövekedett igényeknek megfelelően. A tetőszerkezet megemelésével és torony építésével a község vezetősége az egykori impozáns Barcza-kastély küllemét igyekezett visszahozni. 2000. április 8-án dr. Márfi Gyula érsek a Millenniumi zászlóátadó ünnepség keretében megáldotta a felújított épületet.
A tetőtérben kialakított szállás átadására 2006-ban került sor, melynek kialakítása 15 M Ft volt.
A kúria parkja, a Barcza-kert ma is létezik, hárs-, juhar- és platánfák őrzik az egykori díszes kert emlékét és adnak helyet a közösségi rendezvényeknek.
Forrás:
Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Veszprém megye kastélyai és kúriái, Fo-Rom Invest, Budapest, 2012.
Csabrendek évszázadai I. - Fejezetek a nagyközség történetéből, Tartalomszerkesztő: Tölgyesi József., Csabrendek, 2019
