BOGYAY (Antal) – GYARMATHY-kúria
Hunyadi utca 10.
Az 1760-as években épült barokk stílusban, kifejezetten e kornak kúriatípusa, de korai eklektikus átalakítás nyomait is viseli, feltehetően a melléképületek és az összekötő folyosó is ebből az időből való.
A várbogyai és nagymadi Bogyay család két (csab)rendeki kúriája közül ezen (eredetileg) barokk stílusú épületet 1760 körül emeltette, Bogyay (I) Pál (1731. aug. 3.–1761. jan. 30.) és felesége Skerlecz Julianna (1739. júl. 16.–1779. aug. 22.).
A Pozsony vármegyei Bartalos családból eredő família tagjai közül a csabrendeki ág története Bogyay (I.) György (1666-1717) személyével kezdődött, aki 1680-as években Csallóközből Zala vármegyei Sümegre költözött, mivel kinevezték a veszprémi püspök sümegi birtokai jószágigazgatójának, 1697 után Zala vármegye alispánjának, míg 1705-től Sümeg várának kapitánya lett. 1688-ban feleségül vette Szegedy Ferenc kassai főbíró leányát, mezőszegedi Szegedy Máriát, néhai csernelházi Chernel György özvegyét, megszerezve annak jelentős birtokait is.
Bogyay (I.) György 1717-ben történt halála után idősebb fia, várbogyai és nagymadi Bogyay (I.) József (1691-1752) apja csallóközi és jelentős Zala vármegyei birtokait (a csabrendekit is) örökölte és ezzel a család zalai ágának megalapítója lett. 1718-ban feleségül vette csuzi és pusztaszentmihályi Csúzy Krisztinát, s a házasság révén (Csab)rendeken további jelentős birtokrészekhez jutott. A földbirtokos 1724–35-ben Zala vármegye szántói járásának főszolgabírójaként működött. Zalai birtokainak gazdálkodását éveken át sümegi kúriából irányította, majd (Zala)halápra költözött.
Bogyay (I.) József tizenkét gyermeke közül Bogyay (I.) Pál (1731-1761) költözött (Csab)Rendekre. Itt hunyt el alig harminc éves korában (1761-ben), ekkor már feltehetően állt a kúria. Bogyay (I.) Pál halála után özvegye, Skerlecz Julianna (1739-1779) és két kiskorú fia, Bogyay (III.) József és Bogyay (II.) Pál örökölte a kúriát. Bogyay (III.) József tíz gyermeke közül mindegyik (Csab)Rendeken született 1782 és 1813 között, és Bogyay (II.) Pál tizenegy gyermeke közül is mindegyik itt született 1786 és 1800 között.
Az 1857-es kateszteri térképen a kúria alakját a maival megegyező módon ábrázolták, mind a kúriaépületeket, mind a hozzá nyaktaggal kapcsolódó melléképületet (a konyhaszárnyat) feltüntették.
A család ezen kúriája később Bogyay (III.) József ágán öröklődött tovább, egyik fiának, Bogyay (II.) Györgynek (1801-1850) az egyetlen fia, Bogyay (I.) Antal György József (1828-1881) 1848-as főhadnagy, illetve felesége Mihálovits Ida (1834-1891) és 6 fiú és 6 leány gyermeke volt a tulajdonos. Bogyay (I.) Antal 1872–80-ban Zala vármegye sümegi járásának szolgabírójaként működött. A földbirtokost 1881-ben Káplár Józsi betyár ölte meg, amikor a szomszédos Háczky-kúriát megtámadta Savanyú Jóska betyár bandájával.
A 19. század végén az örökösök a kúriát historizáló stílusban átépítették, az épület tetőzetét és nyílászáróit kicserélték. Ekkor készült a konyhaszárny és a magtár tetőszerkezetének egy része is. A kúria teknőboltozatos szobái minden bizonnyal ekkor kapták új boltozati kifestésüket, amelyek egy részét – így a nagyterem és a tőle délre lévő szoba festését – a látható részletek vizsgálata alapján Kernstok Károlynak (1873-1940) tulajdonítanak.
1893-ban a gazdacímtár Bogyay (I.) Antal utódait tüntette fel a 736 katasztrális holdas birtok tulajdonosaként.
A kúria következő ismert tulajdonosa Gyarmathy Ferenc (1876-1967) és Hoffmann Henrikné Gyarmathy Borbála (1885-1966) volt. Az 1930-as években a kúriát a konyhaszárnnyal összekötő – addig nyitott, árkádos – kocsi áthajtós folyosóját beépítették.
A II. világháború után az épületet államosították. Később többféle funkciót töltött be a kúria, 1983-ban egy részét lakóházként, másik részét üzemként hasznosították, az egykori konyhaszárnyban pedig magtár és fatároló volt. A régi magtár üresen állt, csak egy szükséglakást alakítottak ki az egyik végében. Ekkor az istálló egyik végén már csak az alapfalak álltak, a másik végén pedig fáskamrák voltak. A kúriát 1990-ben még lakóházként használták, napjainkban üresen áll, állapota leromlott. Az épület az önkormányzat tulajdonába került, s ezt követően 2013-ban új tetőszerkezet került az épületre az állagmegóvás érdekében.
Forrás:
Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Veszprém megye kastélyai és kúriái, Fo-Rom Invest, Budapest, 2012.
Miklósi-Sikes Csaba: Épített és természeti örökség értékleltára a Marcal forrásvidékén – Csabrendek, Nagytárkánypuszta, Nyirespuszta, Sümeg, 2002-2003. (Kézirat)
