BARCZA – HÁCZKY – TARÁNYI – Felsőeőri NAGY – Békefi – Karátson kúria
Magyar utca 2.
A község központjában, az Árpád és a Magyar utca sarkán álló „Atyai Ház”-nak nevezett épület az egykori tulajdonosok után kapta a nevét. A mai T alakú kúria két periódusban épült fel. A régebbi, L alakú része (a nyugati szárny déli fele) barokk kori, ezt a 18. század második felében emelhették. A 19. században a nyugati szárnyat északi irányba kibővítették, így az addig L alakú épület T alakúvá vált.
A kúriát a Sümegen lakó várbogyai és nagymadi Bogyay (IV.) József (1691-1752) építette a 18. század első felében. Tőle fia, Bogyay (I) Pál örökölte határban lévő földekkel együtt. Bogyay Pál halála után fiai tulajdonába került az épület, közülük Bogyay József Gergely táblabíró lakta az épületet, miután pénzben megváltotta az örökség testvérének, Bogyay (II) Pálnak járó részét. Itt élte le életét, ide hozta minkét feleségét, előbb Sélley Annát, majd halála után Havranek Karolinát, és nevelte a két házasságában született gyermekeit. A házaspár felnőtt kort megélt fiai közül a fiatalabb fiúgyermek, Bogyay József Gábor (1807-1857) örökölte az „Atyai Ház”-at. Itt élt feleségével, Csányi Ludovikával (1817-1892) és hét gyermekével. 1857-es kateszteri térképen még L alakú kúriát tüntettek fel, mellette díszkert és kiterjedt gazdasági udvar terült el. Bogyay József Gergely gyermekei közül négyen fiatalon meghaltak, hárman pedig családjaikkal elköltöztek Rendekről. Halála után a hátrahagyott vagyonról úgy döntöttek, hogy az özvegy a kúriát és a hozzá tartozó birtokrészeket eladja. Így került a Bogyay család legrégibb rendeki hajléka csengeri Háczky (I) Kálmán (1828-1904) tulajdonába, aki egy helyi földbirtokos leányát, nagyalásonyi Barcza Annát (1822-1878) vette feleségül 1856-ban. Az új tulajdonos egy új épületszárnnyal bővítette és modernizálta a rendeki épületet a 19. század második felében, így nyerte el a kúria mai, T alakú alaprajzát. A fiatal Háczky Kálmán 1848-ban Pápán beállt Perczel Mór seregébe és végig harcolta a szabadságharcot, főhadnagyi rangig jutott. A csabrendeki kúriába 1863 körül költözött családjával. Hamarosan a zalai közélet aktív szereplőjévé vált, 1875 és 1878 között Zalaszentgrót országgyűlési képviselője volt, majd az ezután következő időszakban a Zala vármegyei Gazdasági Egyesület elnöke és a Közigazgatási Bizottság tagja. Nevéhez köthető a Hobaj-pusztán általa alapított Kókuszszőnyeg-szövő üzem. Fia, ifj. Háczky (II) Kálmán (1858-1907) vezette több mint 10 évig a csabrendeki gazdaságot szép eredménnyel. A földek megmunkálásán túl állattenyésztéssel is foglalkoztak és két malom is a tulajdonukban volt a Melegvíz partján. 1895-ben a családban kialakult nézeteltérések miatt az ifjú pár Káptalanfára költözött, két fiúk István és Kálmán már ott születtek 1896-ban illetve 1898-ban. Háczky (I) Kálmán 1904-ben bekövetkezett halála után derült fény arra, hogy súlyos adósságokat hagyott maga után, ezért a családnak a rendeki kúriától is meg kellett válniuk.
A kúriában zajlott le 1881. aug. 31-én a betyárvilág egyik utolsó véres eseménye. Háczky (I) Kálmán földbirtokosnál vadászvacsorára gyűltek össze a környékbeli birtokosok. Savanyú Jóska és betyártársai rátörtek a mulatozó társaságra, hogy értékeiktől megfosszák az urakat. A szintén csabrendeki birtokos (és kúriatulajdonos) Bogyay (I.) Antal György József (1828-1881) is Háczkynál tartózkodott, a támadás idején azonban a szomszéd szobában tartózkodott. Amikor mit sem sejtve belépett az ebédlőbe és meglátta a rablókat, rögtön kihátrált, majd kiugrott az szoba nyitott ablakán. Az ott őrködő Káplár nevű betyár utána lőtt, minek következtében Bogyay meghalt. A lövésre Savanyú és társai kiszaladtak az ebédlőből, és elmenekültek. Bogyayt bevitték a kúriába, de még azon éjjel belehalt sérülésébe.
A csabrendeki kúriát a nyírlaki kastélyban lakó Tarányi Ferenc (1837-1927) 1909 előtt vásárolhatta meg, ugyanis a Sümeg és Vidéke 1909. augusztus 8-i száma azt írta, hogy „Csabrendeken Tarányi Ferenc házára az 1867-ik kiegyezés emlékére Deák Ferencnek emléktáblát fognak elhelyezni”, de ennek megvalósításáról semmilyen adattal nem rendelkezünk. Az épületben Tarányi Ferenc lánya, Tarányi Margit (1884-1961) és férje, felsőeőri Nagy Pál (1874-1958) lakott, akik 1902-ben fényes esküvőt tartottak a községben. A Vas vármegyei származású gépészmérnöki végzettségű férj a rendeki éveik alatt kezdett a politikával komolyabban foglalkozni, amelyben hamarosan szép sikereket ért el. Az 1920-as években Fehér vármegye, majd 1953-tól Győr vármegye főispáni posztját töltötte be, 1941-től főrendház tag lett.
A II. világháború után a kúriát államosították. Egy részét 1926-tól Békefi János (1890-1985) és neje, Neumann Gabriella elemi iskolai tanítók vásárolták meg. A kúra másik felét, 1920-tól a település körorvosi tisztjét ellátó dr. Karátson Gyula (1893-1945) és felesége, rábabogyoszlói Vajda Margit (1893-1932) vásárolták meg valamikor 1925 után.
A kúria napjainkban üresen áll.
Forrás:
Csabrendek évszázadai I. - Fejezetek a nagyközség történetéből, szerkesztő: Tölgyesi József, Csabrendek, 2019.
Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Veszprém megye kastélyai és kúriái, Fo-Rom Invest, Budapest, 2012.
Miklósi-Sikes Csaba: Épített és természeti örökség értékleltára a Marcal forrásvidékén – Csabrendek, Nagytárkánypuszta, Nyirespuszta, Sümeg, 2002-2003. (Kézirat)
