Nagytárkánypuszta
külterületi lakott településrész, amely közigazgatásilag
Csabrendek nagyközséghez tartozik. Csabrendek központjától
számítva 9 kilométer távolságra található. Lakónépessége
2022-ben 215
fő, a területén található lakások száma pedig 70.
A környék értékes természeti adottságait már jóval korábban ismerték, régészeti leletek bizonyítják, hogy jóval a falu keletkezése előtt is lakott terület lehetett. Tárkány írásos említése először 1270-ből lelhető fel. A falu elnevezésére nincsenek biztos adatok. Lehetséges, hogy az elnevezés török eredetű és adózás szempontjából kiváltságos helységet jelentett. Más felvetés szerint a törökből átvett magyar főnév a vasverőket, kovácsokat jelölte. Felmerült a személynévből való származtatás lehetősége is. 1973-tól Csabrendekhez tartozó külterület. Ekkor 74 házában 268 lakos élt.
Nagytárkánypuszta déli végében állt valamikor a tárkányi templom. Az idősebbek még emlékezhetnek a romjaira, melynek magas falait 1948 körül szedték szét a helybéliek. Emlékezésük szerint kb. 30 m hosszú és 10-15 m széles lehetett.
A terület a XX. század elején Fekete gróf tulajdona volt, Nagytárkány és Tüskéspuszta néven. A grófi család eladósodott és a bankra szállt a birtok. Grósz Lajos nagykereskedő vásárolta meg a birtokot a banktól 1916-17-ben, majd felparcelláztatta. 1920-ban negyven család települt ide a környező falvakból.
A falut alapító családok: Albert Ignác és neje Pergel Ágnes, Pleiveisz István és neje Németh Julianna, Vasáros Lajos és neje Inhoff Anna Szőcről, Badics János és neje Happ Anna Bobáról, id. Bakos Gyula és neje Nagy Ilona, Bakos Endre, Benedek és László, Bakos Mihály és neje Partos Teréz, Horváth János és neje Hánisch Mária, Illés János és neje Bakos Mária, Illés Imre, Csordás Károly és neje Bakos Ágnes Káptalanfáról, Bors István és neje Csordás Emerencia Dabroncról, Csuri István és neje Vasáros Zsófia, Szilágyi Mihály és neje Dörnyei Rozália Deákipusztáról, Hanish János és neje Farkas Julianna, Hoffner János és neje Kolontárról, Kálmán Imre és neje Baráth Ilona, Kovács Lajos Gógánfáról, id. Kövér János és neje Somogyi Erzsébet Somlóvásárhelyről, Kustos Sándor és neje Helbek Rozália, Kustos Károly, id. Varga Imre és neje Farkas Rozália Zalagyömörőből, id. Miklós János, Pleiveisz Gyula és neje Badics Ilona, Prilip Kálmán és neje Nagy Matild Kertáról, id. Minorics József és neje Ódor Rozália, Varga Dezső és neje Leiner Mária Zalaerdődről, Németh József és neje Szakács Ilona Sopronból, Szijártó József és neje Fábsits Emília Vásárosmiskéről, Szijártó Pál és neje Korpics Anna Amerikából, Szindekovics Kálmán és neje Kopecskó Erzsébet Sümegprágáról, Takács Elek, Turcsi Sándor és neje Kocsis Rozália Nyirádról, Tímár János és neje Rőth Borbála Puláról, Zelenka Ferenc és neje Farkas Jolán Csabrendekről.
A magas megváltási ár és a silány, elhanyagolt terület miatt sokan már az első években tönkre mentek és elköltözésre kényszerültek. Az elhagyott birtokok visszakerültek Grósz Lajos tulajdonába, aki még évekig gazdálkodott itt. 1936-ban Zsilinszky Gábor vegyészmérnök, az Alumínium Rt. vezérigazgatója vásárolta meg a volt Grósz birtok kétharmadát, melyen 1945–ig gazdálkodott. Kistárkányban kastélyt épített magának és cselédlakásokat a földjeit művelő családoknak.
A II. világháborús front rombolása nem érte jelentősen a falut, de az környéken elhaladó német, orosz csapatok fosztogatásától nem védte meg. A legnagyobb veszteséget azonban a hadba vonult 14 fiatal elvesztése jelentette: Albrecht Flórián, Bakos Béla, Csordás István, Hanisch Mihály, Illés Sándor, Kövér János, Lukács Sándor, Miklós István, Miklós János, Németh Jenő, Szijártó Imre, Szijártó Zoltán, Zelenka Ferenc, Zelenka Mihály. Az emlékművet a falu lakosságának kérésére Zsebeházy Sándor tanító irányításával a csabrendeki Polgármesteri Hivatal állította 1991-ben. Felavatására 1992-ben került sor.
1949. szeptember 20-án alakult meg a Kis Tsz 10 fővel, Németh József keszthelyi kihelyezett Mezőgazdasági Iskola igazgatójának elnökletével. Tsz irodának Kistárkányban a Zsilinszky kastélyt rendezték be. Kb. 70 hold földön kezdték meg szovjet mintára a közös gazdálkodás. Elnökök voltak: Timár József, Horváth Istvánné, Bors István, Badics Béla, Németh József nagytárkányi lakos. 1963. december 31-én a nagytárkányi Tsz egyesült a csabrendeki Tsz-el. Az egyesülés után dr. Németh József vette át a közös gazdaság irányítását.
A falu lakosságának letelepedésekor a földbirtokos Grósz Lajosné az intézőlakást és irodát a hozzá tartozó telekkel az új telepesekből alakult római katolikus egyházközségnek ajándékozta iskola alapítása céljából. Az új iskolában 1922/23-as tanévben indult az oktatás összesen 60 tanulóval, egyetlen tanító, Csernel Gyula irányításával. Őt követte Kozma Gyula, Stadler Istvánné, Kraszner Elza, Végh Gizella, Pásztorné Laluk Margit, Godó Béláné Sámson Elvira, Sámson László, Erdész Antalné Giczi Margit, Violáné Szalóki Júlia, Lenorics Zsuzsanna, Csuri Jenő, Verebélyi Józsefné Neszler Teréz, Kosár József, Gulyás Tiborné Judi Erzsébet, Kurucz Józsefné Dallos Irén, Varga Istvánné Szanyi Erzsébet, Hugó Lászlóné Bakos Zsuszanna, Vadja Józsefné Kutasi Zsuzsanna, Zsebeházy Sándor.
1948. október 18-i keltezésű okirat szerint az iskola államosítás során a csabrendeki Állami Általános Iskola tagintézménye lett. A nyirespusztai gyerekek is a nagytárkányi iskolába jártak 1953-ig. 1953-ban készült el a harmadik tanterem a lakosság összefogásával, Zsebeházy Sándor tanító irányításával. Az új tanterem megoldotta a diákok elhelyezését, hiszen ebben az időszakban volt legnépesebb a falu.
1966-ban a körzetesítés után a felső tagozat már Sümegre járt iskolába. Az alsó tagozatot Zsebeházy Sándor és Kutasi Zsuzsanna tanította, majd ahogy csökkent a létszám, Zsebeházy Sándor egyedül vitte az alsó tagozatot nyugdíjazásáig (1989. augusztus 1.). Ma a falu diákjai Csabrendeken tanulnak.
Az 1960-as években külszíni, majd mélyművelésű bauxitbányászat kezdődött a község határában. Az nem vitatható, hogy a bányászat megbontotta a falut ölelő természeti környezetet, ugyanakkor fejlődést hozott. A mezőgazdaság 1959. évi kollektivizálása miatt egyre több fiatal férfi választotta a nehéz, de biztos kereseti lehetőséget nyújtó bányászatot. A vezetékes ivóvíz és a bekötőút kiépítése, a jó kereset gyökeres életmódbeli változást hozott. A hetvenes években épült a legtöbb lakóház és kommunális létesítmény is.
1959-ben művelődési házat, szövetkezeti üzletet és vendéglőt építettek a falusiak.
1964-ben gyulladt ki a villany, ami gyökeres változást hozott a lakosság életében.
1966-ban a bauxitbánya közreműködésével vezették be a lakásokba a ivóvizet.
1965-ben a veszprém Megyei Könyvtár 357 kötetes letéti könyvtárát kapta a falu. 1968-ban költözhetett a helyére, a tanítólakásból kialakított klubkönyvtárba, az orvosi rendelő mellé.
1971-ben megépült a bekötőút, ami Sümeg és Nyirád irányában biztosította a közlekedést.
1988 óta Csabrendekkel is portalanított út köti össze a falut.
A 80-as években leállt a bauxitbányászat majd a rendszerváltást követően megszűnt a TSZ-ben is a munkalehetőség. Megnőtt a munkanélküliség a faluban, ami elindította a virágzó település hanyatlását.
2000. augusztus 5-én a falu fennállásának 80. évfordulójára megrendezett Falutalálkozón sokan visszalátogattak az elszármazottak közül.
2007-ben a Darvastó melletti horgásztó egy része beszakadt, egy horgász eltűnt. A településen és a falu szomszédságában több területet is veszélyesnek nyilvánítottak a bányabeszakadások miatt.
2008-ban Csabrendek Község Önkormányzata Zsebeházy Sándor lelkiismeretes tanítói munkásságát és a közösségi életben betöltött aktív szerepvállalását Csabrendekért Érdemérem odaítélésével jutalmazta.
2018–ban Horváth Ernő és Horváth Miklós adakozásának köszönhetően, szüleik emlékére megújult a közösség iskola-kápolnája, amelynek megáldására 2018. szeptember 22-én került sor. A misét dr. Márfi Gyula veszprémi érsek celebrálta. Ezen ünnepi rendezvény keretén belül került sor emléktábla avatása a kitűnő tanító, Zsebeházi Sándor részére.
(Készült: Kustosné Illés Mária: Szülőfalum: Nagytárkány c. könyve nyomán)
