VÉGH – OSZTERHUBER – HETTYEY – Csepreghy – Csemba - Kántor kúria
Széchenyi tér 8.
A szabadon álló részben átalakított épület egyszintes, megközelítően téglalap alaprajzú. A kúria nyílásai a főoldalon egyenes, az udvari homlokzaton félköríves záródásúak, szalagkeretes zárókövekkel. Az épület udvari folyosós kialakítású, a folyosó dongaboltozatos. Feltehetően egykor árkádíves tornác futott végig az épületen, amit befalaztak. A kúria hosszabbik szárnya alatt nagy méretű, dongaboltozatú pince húzódik, melynek bejárata az utcáról nyílik.
A kúriát késő barokk stílusjegyei alapján a 18. század utolsó negyedében emelték. A legkorábbi adatok 1795-ből származnak, amikor Verebi Végh Pétert említik tulajdonosként, aki minden bizonnyal felesége, Csúzy Julianna - szülei Csúzy (II.) Pál és Érsek Anna - révén került Csabrendekre. Amikor a családfő vármegyei adományt kapott Vereb településre, átköltözhettek oda, a rendeki kúriájukat pedig Oszterhuber Antal (1764-1821) Zala vármegyei szolgabíró vásárolta meg valamikor az 1800-as évek elején. Tőle a kúriát fia, Osztherhuber (III.) György (1790-1868) és felesége Hertelendy Klára (1799-1874) örökölte, de a férj Széchenyi István zalai birtokainak irányítójaként családjával csak az 1840-es évek első felében költözött a falu temploma közelében álló kúriába. Az épület későbbi birtokosát, az Oszterhuber famíliát első ízben az 1845. évi nemesi összeírás említette.
Az Oszterhuber (Osterhuber) família 1741-ben kapott címeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől Oszterhuber János (1686-1763) légrádi alkapitány, postamester és neje Zarka Éva révén. Tíz gyermekük közül Oszterhuber (I.) György (1717-1779) a nyírlaki Tarányi Annát (1729-1788) vette nőül, akivel Sümegen telepedett le. Hét gyermekük közül Oszterhuber Antal fia, a már említett Oszterhuber (III.) György bővíttette a csabrendeki kúriát. Az ő halálának évében, 1868-ban – mivel a Tarányi család férfiágon kihalt – az Oszterhuber család több tagja Ferenc József királytól engedélyt kapott arra, hogy nevüket – nemességük „épségben tartása” mellett – Tarányira változtassák és a nyirlaki előnevet használják. Oszterhuber (II.) György fiai, Oszterhuber Péter Antal (1821-1900) a bécsi hadmérnöki akadémián végezte tanulmányait, majd 1848-ban a szabadságharc kitörése után hazatért Zárából és csatlakozott a honvédsereghez. 1848 novemberében már századosi rangban szoltált. Végigküzdötte a szabadságharcot, szolgált Klapka seregében egészen Komárom várának feladásáig. A százados a Komáromban kapott menlevéllel hazatért a (csab)rendeki kúriába. Később rendszeresen írt cikkeket mezőgazdasági szaklapokba, valamint az 1848-49-ben vele harcoló Gerzsó János sümegi gyógyszerésszel elkészítette a Balaton-melléki szőlőfajok listáját. Oszterhuber Péter Antal 1900-ban a kúriában hunyt el. Csabrendeki birtokát és házát – mivel családja nem volt - két testvére, Klára és Lajos örökölte. Oszterhuber Klára (1828-1902) és férje, makkoshettyei Hettyei Károly (1822-1908) ebben a házban hunytak el, de Sümegre temették őket.
A másik örökös Oszterhuber Lajos (1827-1908) Bogyay Gizellát (1839-1921) vette nőül, aki férje halála után élt az épület falai között. Az özvegy halála után a kúriát Csepreghy Gábor (1868-1947), a csabrendeki állami elemi iskola nyugalmazott igazgatója (1922-1929) és felesége, Badics Vilma vásárolta meg az 1920-as években. Tőlük leányuk, Csepreghy Erzsébet (1913-1992) örökölte, aki a csabrendeki születésű dr. Csemba János (1910-1981) állatorvos felesége lett. A kúriát két gyermekük örökölte. Leányuk Csemba Mária, Kántor Miklós mérnök férjével kivásárolta az örökségből testvérét, Jánost, s ezt követően napjainkban is ők lakják a kúriát, amit sok éves munkával példásan helyreállítottak.
A hagyomány szerint a családdal rokoni kapcsolatban állt Deák Ferenc, az 1848-as igazságügy-miniszter, a kiegyezés előkészítője, a „haza bölcse”, aki többször is ellátogatott a kúriába. (Oszterhuber (III.) György unokatestvére, Oszterhuber-Tarányi József kehidai Deák Klárát, Deák Ferenc nővérét vette feleségül.)
Forrás:
Csabrendek évszázadai I. - Fejezetek a nagyközség történetéből, szerkesztő: Tölgyesi József, Csabrendek, 2019.
Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon, Veszprém megye kastélyai és kúriái, Fo-Rom Invest, Budapest, 2012.
Miklósi-Sikes Csaba: Épített és természeti örökség értékleltára a Marcal forrásvidékén – Csabrendek, Nagytárkánypuszta, Nyirespuszta, Sümeg, 2002-2003. (Kézirat)
