Zsidóság Csabrendeken
A török elleni harcok elmúltával az egykori három falu helyett, Csabrendek néven új község alakult Rendek központtal. Galántai gróf Fekete György tovább folytatta a megritkult lakosság helyének benépesítését morva, lengyel, tót, cseh, német telepesekkel. „A zsidókat is hozzászámítva 950-1000 lakosa lehetett a községnek.”
Csabrendekre az első zsidó mikor került pontosan, nem tudjuk, de a reformkorban már nagy számban éltek, a kereskedelem az ő kezükben volt. Az izrealita hitközség Csabrendeken 1635 óta állt fenn, a zalaszentgróti és sümegi is hozzá tartozott. Ez utóbbi 1885-ben vált önállóvá.
Az izraeliták létszáma növekedésének több tényező is kedvezett. A falu több köznemesi család között oszlott meg és nem csak egy földesúr tulajdona volt. Sümeg akkoriban püspöki birtok volt, mivel Veszprémet elfoglalva a török elől ide menekült a püspökség, így oda nem telepedhettek. Devecser és vidéke a hithű katolikus Esterházyak kezén volt, akik nem rokonszenveztek a zsidókkal. A környéken tehát Rendek volt olyan jelentős falu, ahol szabadon letelepedhettek.
Fényes Elek írásából megtudjuk, hogy 1851-ben, amikor már Csáb-Rendek néven említi a települést, 2400 katolikus, 14 evangélikus és 534 zsidó lakja. Említést tesz a katolikusok parókiás templomáról, valamint a zsinagógáról (1785 körül épült), ami a mai Magyar utcában volt.
1830-as évek első felében alapíthatták a községben a zsidó iskolát. Csabrendeken 1859-ben a hitközségi iskolának 9 tanítója volt. Vázsonyi Vilmos és Jenő apja W. Adolf (1836-1918) is itt tanított. Zsidó tanító volt Lőb Ignác, aki a csabrendeki takarékszövetkezet igazgatója lett, Hirschler Soma, aki mint gazdasági tudósító cikkeket küldött be a Sümeg és Vidéke, a Zalamegyei újságnak, és egyéb csabrendeki eseményekről is beszámolt. Trianon után a csabrendeki hitközség a neológ irányzatot követte.
A falu népessége az 1901. évi adatok szerint 3431 fő volt, amelyből közel egyharmad részben zsidó vallású. Közülük, az egyre inkább nyomasztó gazdasági helyzet miatt sokan költöztek el a településről, vagy kivándoroltak Amerikába.
A zsidók beilleszkedése zökkenőmentes volta magyar társadalomba községünkben is és a polgárosodásban is fontos szerepet játszottak. A dualizmus idején a magyar-zsidó együttélés idején felvirágzott a gazdaság és kultúra. Az első repedések a gazdasági válság elmélyülésével jelentkeztek az I. világháború környékén.
1934-ben 3407 fő volt. Az ekkor már színmagyar lakosságának 98 százaléka római katolikus vallású és csak töredéke, 2 százaléka izraelita, a századfordulón említett egyharmadhoz képest. Az izraelita rabbiként Klein Adolf szerepelt.
A községtől délnyugatra, a Rendeki-hegy északnyugati lejtőjén, fenyők ölelésében, fallal körülvéve terül el a zsidók egykori temetője. Keletkezésének pontos éve nem ismert. A legkorábbi sírkövön az 1823/24-es évszám olvasható. A temető használata 1944-ben szakadt meg. Mintegy 200 síremlék áll a törtkőfallal bekerített, téglalap (150x150m) alaprajzú területen, amelynek bejárata egy tető nélküli kis helyiségen át vezetett az északi saroknál. A sírtáblák javarészt vörös mészkőből készült, az 1830-as és az 1910-es évek között. Találni olyanokat is szép számban, amelyek Keszthely környéki homokkőből faragtak, ezek az 1820-as évektől főleg 19. századiak. 1830-40-es évekből található néhány vörös homokkőből, mészkőből faragottak a 19. század második felében készülhetett. A márvány és gránit sírköveket túlnyomó részt ledöntötték, részben elvitték. Az elmúlt években az önkormányzat kitisztíttatta a temetőt s a lehetőségekhez mérten gondozza annak állagát. A budapesti Lauder Javne Iskola diákjai két ízben, 2016-ban és 2018-ban végeztek közösségi munkát a temető állagának javítása érdekében és kutattak a csabrendeki zsidóság története, emlékei után egyhetes nyári táborok keretében. Sikeres pályázatok lebonyolítása során szinte teljesen felújításra került a temető kőkerítése.
Álljon itt néhány ismertebb család neve, akik tagjai minden bizonnyal itt leltek örök nyugalomra.
Böhm, Fischer, Guttentag, Grünbaum, Hamburger, Heimer, Klein, Kohn, Kronberger, Neufeld, Neumann, Pollák, Rabinek, Rechnitzer, Schreiber, Schwarcz, Schwartz, Spitzer, Steiner, Weisz, Weiszfeld.
Csabrendeken rabbik (zsidó vallási tanítók) voltak:
Weiszfeld Dávid (?-1833)
Freider vagy Freunder Ábrahám (1835 -1848)
Weisz Izsák dr. (1872 – 1876)
Fischer Imre (1880)
Brüchler Zsigmond (1885-1886)
Müller Salamon (1889-1890)
1890 - 1895 között nincs rabbi
Winkler Sándor dr. (1895 – 1924) 29 évig!
Klein Adolf (1929 – 1939)
Gottselig Béla (1941 – 1944)
Hitközségi elnök:
Weiszfeld Dávid (1836-1848)
Weisz Mór (1886)
Reich Ignácz (1889)
Böhm Vilmos (1892, 1895)
Rabinek Sámuel (1912)
Rabinek Sándor (1918)
Kohn Vilmos (1944)
Hitközségi jegyző:
Krausz Mór (1895)
Kántorok:
Goldstein József (1898)
Grünwald Mór (1902)
Funk Vilmos (1902-1907)
Forrás:
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára
Zalamegyei Ismertető 1935.
Bencze Géza: Zala megye leírása a reformkorban. Zalai gyűjtemény
Dr. Gyarmati Györgyné Kozma Andrea saját gyűjtéséből
