A Rendeki Patika és Posgay Andor gyógyszerész története
A patika különleges csengéssel bíró szó, az elmúlt évszázadok történelme idéződik fel benne. A kifejezés először a Bécsi Kódexben (1450 körül) jelent meg és a kutatók az apotheca latin szóból származtatják. II. Frigyes 1241-ben az orvosi és gyógyszerészi gyakorlatokat. E két szakma szétválasztása volt a gyógyszerész szakma önállósulásának kezdete. Mária Terézia 1743-ban rendelkezett a vármegyénként egy patika felállításáról, aminek eredményeként 1747-ben 48, a század végére már 193 patika működött. Először a jezsuiták nyitották meg míves berendezésű gyógyszertáraikat, majd a polgári tulajdonban lévők csak 1770 után szaporodtak el jelentősebben.
Ami a gyógyszertár alapításáról biztosan tudható, hogy a belügyminiszter 1898-ban engedélyezte Dervarics István sümegi gyógyszertár tulajdonosnak, hogy Csabrendeken fiók-gyógyszertárt állíttasson fel. Majd 1901–ben a Belügyi Közlöny arról értesít, hogy Csabrendeken önálló gyógyszertár felállítását engedélyezte, s a felállítás jogát Pozsgay Andor okleveles gyógyszerésznek adományozta.
Posgay (Sabjáki) Andor 1872-ben született Viszen, egy tíz gyermekes nemesi családból. Középiskolai tanulmányait Kaposvárott, az egyetemet Budapesten végezte ahol 1897-ben szerzett gyógyszerész diplomát. 1901-ben került Rendekre. Először az Arany Oroszlán vendéglő melletti házban, bérelt helyiségben kezdte meg tevékenységét. 1901-ben Csabrendeken saját gyógyszertárat nyitott a Kossuth utca 10. szám alatt, az úgynevezett Szent László Patikát.
Posgay Andor szüleit korán elvesztette, ezért, mint legidősebb a gyermekek közül testvérei iskoláztatásáról maga gondoskodott.
1905-ben nősült, Nagyatádról Babolczay Adélt vette feleségül. Házasságukból négy gyermek született: Andor, Edit, Erzsébet és Eszter. Erzsébet lánya, mint tanító, teljes munkásságát Csabrendeknek szentelte, szeretett, megbecsült nevelője volt a községnek. Posgay Hedvig, mint óvónő tevékenykedett a községben több, mint 30 éven át.
Posgay Andor példamutató, az elesetteken segítő, a tehetségeket felkaroló ember volt. Jelentős szerepet vállalt a község fejlődésének alakításában. Több mint húsz évig tagja volta község képviselő testületének. A haladó és közösségi szellemű, széles látókörű szakmailag jól felkészült gyógyszerész egy magasabb mértékű, (városi színvonalú) fejlődés irányába segítette elmozdítani Csabrendek jövőjét.
Közbenjárására vált valóra, hogy a Bogyay kastély ősparkjában felépülhetett az 1910-es évek végén a szép és korszerű, a község képét máig meghatározó iskola.
Nagy szerepe volt abban is, hogy Csabrendeken óvoda épült, amely már 1911-től működött. Kutatta Csabrendek történetét és dolgozatot is írt róla. A község történetének írását Erzsébet leánya is szívügyének tekintette és folytatta azt.
A vármegyei törvényhatósági bizottságnak mintegy huszonöt éven keresztül volt tagja volt. Két esztendeig (1921. július- 1923. május) az Észak-Zala című keresztény hetilap szerkesztő-tulajdonosa. Részt vett a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület munkájában is.
Szakmai pályáját 1930-ban fejezte be. A gazdasági válság miatt nehéz anyagi helyzetbe került, és ez időtől egészségügyi gondokkal is küszködött.
Csabrendek gyógyszerészei:
- Posgay Andor 1900-1933. Betegsége miatt nem tudta a munkát folytatni, ezért a patikát bérbe adta.
- Az első bérlő millei Pálffy László 1933-1939-ig
- Posgay Andor 1940-1941. Egészségi állapota javulásának köszönhetően újra munkába áll, de sajnos rövid ideig, mert 1941-ben gyógykezelésre szorult és 1941. augusztus 24–én meghalt. A csabrendeki temetőben nyugszik feleségével együtt.
- Friss Tibor 1941-1942,
- Kuzmányi Gyula 1943-1945,
- Szeder Endre 1945-1950,
1950-ban államosították a patikát. A gyógyszerészek nem maradhattak abban a patikában, ahol dolgoztak, még a bérlők sem. Szeder Endrét Ukkra, az Ukkon dolgozó Rapcsányi Gyulát Csabrendekre helyezték. A patikák tulajdonosai alkalmazottak lettek, később, az enyhülés során esetleg vezetők (saját gyógyszertárukban). A csabrendeki Szent Lászlóról elnevezett patika 7/10. sz. gyógyszertár lett. Megalakultak a Megyei Gyógyszertári Központok nagy apparátussal, de vezetőik először nem szakemberek, hanem jó káderek voltak. A gyógyszerészek gyakran cserélődtek a községben. Csery Lajos 2 évig, Albertini Dezső is kb. 2 évet töltött Rendeken.
Két gyógyszerész volt, aki hosszabb ideig szolgálta a lakosságot:
- Burgetti István 1958- tól 1974. július 1-ig,
- Császár Jánosné sz. Németh Éva 1974. július 1-től 1993. november 10-ig.
- Németh Károlyné szül. Kerekes Erzsébet (csabrendeki származású) 1993. november 10-től 1996. augusztusig.
Távozása után 2 hétig zárva volt a patika, majd Gyarmati Csaba fiatal gyógyszerészt rendelték ki helyettesíteni.
- Dr. Gyarmati Györgyné sz. Kozma Andrea 1996. december óta napjainkban is
Említést érdemel az asszisztensek közül Pujcsek Lászlóné sz. Csemba Zsuzsanna, aki töretlen szorgalommal és hűséggel segítette a gyógyszerészek szakmunkáját 1974. június 1-től 2015. szeptember 1-i nyugdíjazásáig.
1996. decemberében a privatizáció során Dr. Gyarmati Györgyné nyerte el a személyes gyógyszertár működtetési jogot. Sümeg – Tapolca kórházi főgyógyszerészi székéből nyugállományba vonult és visszavásárolta a szülőfalujában a patikát, amit a nagyapja létesített. Napjainkban az unoka (dr. Gyarmati Györgyné) és a dédunoka (dr. Gyarmati Csaba) együtt dolgozik gyógyszerészként abban a faluban, ahol ősük létrehozta az önálló gyógyszertárat és tevékenyen részt vett a közéletben.
Posgay Andornak Erzsébet leánya után élnek leszármazottai: dr. Gyarmati Györgyné, szül. Kozma Andrea gyógyszerész és családja, valamint, dr. Izmendi Dánielné, szül. Kozma Anikó agrármérnök és családja. Csabrendek Települési Önkormányzat által 2006-ban Posgay Andor részére odaítélt posztumus Csabrendek Díszpolgári címet is ők vették át.
Forrás: Dr. Gyarmati Györgyné sz. Kozma Andrea gyógyszertárvezető összeállítása nyomán
